Stresszmentes élet: Zöld Foki Szigetek

A Hotel Da Luz*** felejthető kis hotel, semmi különös. Az Afrikai 3 csillagostól elvárható színvonalat hozza: TV ami nem működik, üres minibár ami kb 15 fokra hűt, a fürdőben a padlóösszefolyóból feljön a víz, erkélyen egy-két lusta csótány előkerül néha. Reggeli nagyon minimál stílusban. Wifi van, ha külön fizetsz érte, de annyira gyenge, hogy hiába fizetted ki semmire sem jó. Nem is baj. Alvásra megfelel, kis medence van, és egy-egy relaxáló holland turistán kívül csak a szakadt fülű, flegma, önkényesen betelepült macskákkal találkozni. Az idő tökéletes, kellemes 26 fok és vakító napsütés az év 350 napján. A déli kisváros aprócska, egy nap alatt bejárható. A főváros sem sokkal nagyobb, de ott pláne semmi sincs, mert a szállodák mind délen vannak.
Autót béreltem, ha jól emlékszem a kis Suzuki Jimny terepjáró 35 € körül volt egy napra. Az Eurót mindenhol elfogadják, de Escudóban kapsz vissza. Az árfolyam (1€ = 110 CVE) ellenére 100-ra kerekítve váltanak az egyszerűség kedvéért. Bankautomata csak a reptéren volt, de nem volt szükséges váltani.

Biztosítást, kauciót tőlem nem kértek. Az autót ellopni úgysem lehet egy ilyen kis szigeten. Elindultam hát bejárni a szigetet. Ez viszonylag könnyen abszolválható egy nap alatt, mivel az egész sziget 30 Km hosszanti irányban. A Pedra Lume-i sóbányát érdemes megnézni, sokminden nincs, csak sok só és egy kevés víz. A kis sóstóban az ember ülhet, vagy fekhet a víz felszínén. Egy minimális belépőt kell fizetni. A tó rendkívül iszapos, elvileg egészséges. A sós fürdő után érdemes azonnal lezuhanyozni, 1 € a zuhanyzás  ami úgy lehetséges, hogy a kis büfében lévő afrikai csajszinak szólsz, ha épp ráér viszi magával a csapot, amivel megindítja a szabadban lévő zuhanyt, és előtted állva megvárja amíg végzel. Ha úgy dönt hogy végeztél, ennyi elég volt akkor csak elzárja aztán mehetsz amerre látsz. Ezután áthajtottam Buraconára, ahol egy büfén kívül van egy hatalmas sziklafal és egy tengerszem, gyakorlatilag a semmi közepén. A fenti képen látható vulkanikus hegy mögött a távolban volt még egy ilyen hegy, úgy döntöttem felmegyek rá kocsival. Off-roadozni egyébként bármerre lehet, a kitaposott utak használata azért ajánlottabb.

A zseniális Off-road technikámnak, a laza homokos nehéz terepnek, és a simára kopott kemény gumiknak köszönhetően hamar végleg elástam magam a hegyről lefelé jövet. Este, naplementekor. A semmi közepén ahol még szó szerint a madár se jár. Nem volt mit tenni , el kellett sétáljak a legközelebbi helyre a közel 10 kilométerre található büfébe. Fogtam a 3 szál cigimet és fél üveg 25 fokos Ice Teámat és nekiindultam papucsban a horizontnak. Természetesen beesteledett, vaksötétben értem a büféhez azt remélve, hogy van ott valaki. Hirtelen korcs kutyák rontottak rám, a gatyám szárát és a lábamat támadták, nem voltak túl erősek szerencsére, de annál haragosabbak. Reménykedtem, hogy valaki előjön és leráncigálja rólam az egyre bátrabb ebeket. Egy talán szenegáli bevándorlónak tűnő koma bújt elő egy konténerből hitetlenkedve. Kézzel lábbal elmutogattam neki, hogy egy fekhelyre van szükségem reggelig. A konténerben terített nekem egy pokrócot a földre majd kiment. Amint elaludtam volna, egy társával jelent meg és mellém ültek egy műanyag székre. Beröffentettek egy borzalmasan krákogó teherautó-motort ami szolgáltatta az áramot a TV nézésükhöz. Valami pusztulat rossz portugál szappanoperát néztek és spanglizgattak. Hát valahogy nem jött álom a szememre, érthető okokból. Nem aludtam valami sokat, ahogy hajnalodott, útnak indultam.

A sivatagban egy munkáscsapattal találkoztam akik teljesen indokolatlan okból homokot hoztak egy időszámításunk előttről származó DAF teherautóval a sivatagba. Újfent kiactivityztem nekik, hogy mi a pálya és hogy rendkívül hálás lennék, ha segítenének. Együtt elmentünk a hegyhez, kiásták nekem a kocsit, 40 € volt nálam, azt nekik adtam fizetségül a közel egyórás munkáért. Örültek.
Na ennyi kaland egy relaxálósra tervezett hétre elég is volt, visszamentem a városba, megreggeliztem, és innentől élveztem azt a nyugalmat ami a legnagyobb előnye a szigeteknek. Az idő itt közel sem olyan fontos mint Európában, sőt mintha sokkal lassabban is telne.
A boltok hasraütésszerűen nyitnak és zárnak, a helyiek nem sietnek sehová, a portájuk előtt ülve koktélozgatnak Bob Marley ritmusaira. A pár szenegáli hiénát leszámítva a helyiek nem erőszakoskodnak, hogy vásárolj náluk, mosolyognak, köszönnek, megkérdezik , honnan jöttél, de nem kell félni, nem hátsó szándékuk berángatni a boltjukba. A lapostetejű házak tetején jellemzően kisebb házilag kialakított koktélbárok foglalnak helyet, bátran fel lehet menni, kikérni egy Caipirinhát, amit elképesztően finoman csinálnak, hátradőlni egy babzsákra és olvasni, vagy relaxálni jóféle reagge zenékre. Mivel túl sok turista nincs, ezért jó eséllyel tökegyedül leszel, abszolút zavartalan a pihenés.