Késő éjszaka érkeztem meg Isztambulba. Ahogy az autópályáról lehajtottam, őrült forgalomba keveredtem. Tudnivaló, hogy még sosem vezettem ázsiai nagyvárosban, (bár ez még az európai fele volt) kicsit megijedtem, de hamar felvettem a tempót. Olyan mint egy iszonyatos hangyaboly, ahol mindenki megy amerre lát de mégsem megy senki egymásnak. Tartani kell a lépést velük, különben letolnak, ledudálnak azonnal. A jelzőtáblák és a lámpák tájékoztató jellegűek, nem sokan foglalkoznak velük. Simán jönnek egyirányú utcában forgalommal szemben, tolatnak, parkolnak hídon, alagútban, körforgalomban stb. A 30 as zónában 60 al mennek, mindenhol máshol vagy 90 el. Ha egy útra két sáv van felfestve abba bőven befér négy autó egymás mellé, és ha nem húzódsz úgy, hogy beférjenek akkor még le is dudálnak újfent.
A buszok nyitott ajtóval mennek sokszor, valaki kiabál, vagy integet lelassít, koma menet közben felugrik rá.
Szóval én meg tudnám szokni, nem áll messze az én vezetési stílusomtól, talán itt kevesebbszer kerülnék bajba, mint otthon 😁
Mivel a város akkora, mint Magyarországon egy megye kb., és annyian lakják csak Isztambult, mint Magyarországot kétszer, nekem pedig halovány fogalmam nem volt hol vagyok, először is internethez kellett jussak.
Egy plázában találtam végül és az összes Isztambul környéki kempinget megnéztem. Azt terveztem, egy hetet kempingezek, de mind nagyon messze volt a városközponttól 30-50km) és nagyon drágának is találtam őket, ezért arra gondoltam, talán valami motelt találok olcsóbban.
Most sem csalódtam a booking.com applikációban, viccesen olcsón találtam szobát. Napi 11€ reggelivel, franciaággyal, fürdővel, parkolóval, wifivel. A kemping duplája lett volna. Nem is volt kérdéses, bejelentkeztem.
Nagyon hardcore környékre vezetett a navi, girbegurba meredek macskaköves kis utcák, szűk sikátorok, szeméthegyek, gyanús alakok mindenfele, de a szállás egy kis nyugodt oázis ebben a káoszban.
Másnap megnéztem a térképen, pontosan hol is lakom, és elképesztő szerencsés módon a városközponttól gyalog pár percre voltam, közvetlen a metró, a történelmi látványosságok és a kikötők mellett. Mivel meg sem néztem foglalásnál, hol van a szállás, akár 30-40 kilométerre is lehetett volna a központtól.
A Kaukázus Rally rajtja Isztambul ázsiai oldalán lesz, de nekem van még addig pár napom rápihenni, és rendbe hozni a verdát. A következő napokat a város megismerésének szenteltem.
Azt már hamar láttam, ha az ember odafigyel a kiadásaira, itt nagyon olcsón el lehet lébecolni.
Egy euróért 3,3 Lírát adnak, forintra egyszerűbb az átváltás, kb. 100 Forint egy Líra.
Ha az ember nem a nagy forgalmú, és turistás helyeken kajál, az étkezés viccesen olcsó, nem is érdemes alapanyagokat venni és magunknak főzőcskézni.
A szállásom melletti kis döneresnél 2 Líra egy kisbb döner (200 Ft) 0,5 literes hideg ásványvíz 0,5 Lira (50 Ft)
Ami drága az az üzemanyag, és ha kocsival szeretnénk közlekedni akkor az garantáltam fogyni is fog mert folyamatosak a dugók. Érdemes a tömegközlekedést választani, modern, Nyugat európai színvonalú, klimatizált szerelvények közlekednek. 4 Líra egy út (400 Ft) Ami kisebb távokra nem olyan olcsó, de például ami nagyon tetszik, hogy a menetrend szerinti hajójáratok is a részei a közös jegyrendszernek, és így például a környező szigetekre való közel egy órás hajóutam is csak ennyibe került, ami viszont viccesen olcsó. Erről a kis útról a következő isztambuli bejegyzésemben írok majd.
Ha az ember kivált egy Istanbul Card ot ezzel különböző kedvezményeket is ad a rendszer, átszállásokért így már jóval kevesebbet kell fizetni.
Isztambul egy folyamatosan elképesztő sebességgel terjeszkedő, növekvő és modernizálódó város.
1950 és 2000 között, mindössze 50 év alatt, a népesség meg tízszereződött, egymillióról tízmillióra. Összehasonlításképpen 1950 -ben Budapest népesebb város volt, mint Isztambul, míg itt most másfélszer annyian élnek, mint egész Magyarországon. Ezzel a világ hetedik legnépesebb városa és az egyik leggyorsabban növekvő.
Mivel a Boszporusz csatorna mindkét oldalán terül el a város, az egyik fele Európában, a másik Ázsiában van.
Első városnéző utam alkalmával a közeli, gyalog elérhető helyekre koncentráltam. Fatih kerületben szálltam meg, innen gyalog a történelmi városrészek elérhetőek szinte mind.
A nagy bazárban kezdtem, na ez tényleg nagy. De komolyan nagyon nagy. Órákig kóvályoghat benne az ember anélkül, hogy kétszer ugyanarra menne. A külső részeken amolyan bolhapiac jelleggel földről árulnak fillérekért mindenféle kétes eredetű és eredetiségű lomot, mobilokat és tartozékait főleg. Beljebb az utcákon minden van ami elképzelhető. Barkács, textil, gépek, berendezések, légfegyverek, édességek és persze döner és egyéb kaják, de főleg döner. A fedett részen van a fűszerbazár, ahol elképesztő illat és színkavalkád várja a látogatókat. Ide tartozik még az egyiptomi bazár, ahol jó minőségű hamisítványokat kaphatunk minden nagy gyártótól, órákat, táskákat, napszemüvegeket, ruhákat.
Alkudni mindenképp meg kell próbálni, bár nem lehet túl sokat, de valamennyit mindig sikerült. Az árusok egyébként kedvesek és nem erőszakoskodnak, nem rángatnak be a boltba, nyugodtan lehet menni akár üres zsebbel nézelődni, fotózni is.
Innen továbbhaladva a Boszporusz felé már egymást érik a történelmi látnivalók. A Gülhane park olyan, mint egy kisebb városliget szökőkutakkal hatalmas fákkal és színes virágokkal. Innen nyílik a Tokapi palota. A 700.000 m2 -es építmény szinte egy kisebb város a városban. Évszázadokig az Oszmán birodalom központja volt.
Innen egy kőhajításra, a Sultanahmet tér alatt van az elsüllyedt palota, mely úgy néz ki, mint egy hatalmas föld alatti templom. 20 Líra a beugró, szerintem mindenképp megéri. Érdemes állványt, vagy nagyon jó rekeszértékű objektívet magunkkal vinni, ugynis bent épp csak egy kis hangulatvilágítás van.
A Hagia Sophia Törökország egyik legismertebb turistalátványossága 1500 éves múltra tekint vissza. Keresztény templomnak épült, majd mecset lett belőle, ma múzeum. A belépő kicsit borsos, 40 Líra, de ha Museum card -ot vesz az ember azzal olcsóbb. Ha spórolni akarsz nézd meg csak kívülről, belülről pedig nézd meg a legalább olyan látványos, pár perc sétára lévő és ingyenesen látogatható Kék Mecsetet. Én mindkettőt megnéztem és személy szerint utóbbi jobban tetszett.
A Sultanahmet mecset egyébként az iszlám világ leghíresebb mecsete, legalább olyan impozáns, mint a Qaboos Sultan mecset Ománban, melyről korábban írtam.
A mecset szomszédságában több étterem is található, melyeknek a 6-7. emeleten van tetőteraszuk, innen remek panoráma tárul az ember elé, ellátni a Boszporusz hídig, át az ázsiai oldalra, és persze madártávlatból az imént említett nevezetességekre. Fain fotókat lehet innen lőni, én is ezt tettem, és még fogyasztani sem kellett érte.
Nos ennyi fért az első részbe, de Isztambul olyan nagy és érdekes, hogy nem lehet egy részben leírni, még akkor sem, ha minden látványosságról csak egy-egy mondatot írok.
Isztambulban különösen jó képeket sikerült csinálnom, ajánlom figyelmedbe, hogy további nagy felbontású képekért lesd meg a galériát: Kattints ide!
Ha tetszett, figyeld a Facebook oldalam, hamarosan itt a folytatás, Amelyben elhajózom a Herceg szigetekre, talán megoldódik a kocsi problémája, megnézzük a Galata negyedet, a Taksim teret és a Boszporusz két oldalát egy spontán hajótúra keretében.
Write a comment