Január 8. Péntek reggel. Durván 4 óra alvás után, minekután éjszaka pakoltam össze a holmimat pár órával indulás előtt szokás szerint, - útnak indultunk Prága felé.
Költséghatékonysági okokból 4 Blablacar -os telekocsist is magammal vittem. Sima út volt, kora délután már ott voltam. Petiék csak később értek oda, így velük csak este találkoztam.
Első feladat a parkolóhely kiválasztása, ahol éjszakázni is fogok. Nem szeretek fizetni parkolásért, ha ingyen is megoldható, de a MrParkit parkolói tényleg extrém olcsóak, és nagyon királyak. Ha Prágában jársz, csak ott parkolj. A honlapjukon kiválasztod a parkolót a térképen, megadod a telefonszámod és a rendszámod és paypal-lal fizetsz. SMS -ben kapsz egy telefonszámot amit ha megcsörgetsz kinyílik a garázskapu. 9 € ért parkoltam 2 napot, miközben az átlag parkolási díjak Prágában 24 órára 12-15 € környékén mozognak. Ez pedig egy őrzött és fedett garázs, ahol abszolút kényelmesen alszol (ha nem veszik észre) WC és mosdó is van, valamint napközben, mikor a várost járod, a kocsid és benne az értékeid továbbra is biztonságban vannak.
Az ágy elkészítéséről teszek majd fel videót, ezt itt nem részletezem.
Petivel és Timivel este találkoztunk a belvárosban. Egy kisebb esti városnéző sétát tettünk az óváros főteréig, a Vencel térig és vissza, majd elbúcsúztunk.
Éjjel 5 fok volt a garázsban, nyitott tetőablakkal aludtam, és simán elég volt a hálózsák. Másnap korán nekiindultunk a városnak. Szintén a Vencel téren indítottunk, az első állomás a Szexuális segédeszközök múzeuma volt. 10€ a belépő, de megéri elég vicces / érdekes tárlat, az Amszterdamihoz képest sokkal jobb.
Innen az Apple múzeum volt a következő. Akit érdekel a cég története, érdemes megnézni, színvonalas kis múzeum ez is, bár egy Apple múzeumba több interaktív dolgot beletettem volna, valamint több élőben kipróbálható dolgot. Másik negatívum, hogy 2012- ig mutatja csak be a cég történetét, de az elmúlt évet nem, pedig ott is elég sok komoly fejlesztés és érdekesség volt, tehát inkább a régmúltra koncentrál.
Ezután megnéztük a Dancing House-t (Semmi extra, ha fel akartunk volna menni a tetőteraszra nagyon hosszú sort kellett volna kiállni.) A TV toronyba viszont felmentünk, mert imádom a magas helyeket. Jellemzően majdnem minden nagyvárosnak van egy TV vagy Rádiótornya ahonnan remek a kilátás, nagyon sokban voltam már. A Prágait nem igazán ajánlom, ár-érték arányban az utolsók közt van ahol voltam. 10€-s belépődíjával még a müncheninél is sokkal drágább, miközben nagyjából feleolyan magas, tehát különösebben magasnak sem mondható a 93 méterével, ráadásul sem kilátóterasz nincs, sem valamilyen tárlat, vagy infoanyag. Csak 3 üres terem homályos karcos plexiszerű ablakokkal, amin keresztül lehetetlen fényképezni. A város amúgy sem nagy szám magasból.
Átsétáltunk még estefelé a Károly hídon, ezt viszont senki ne hagyja ki. Gyalogoshíd, autós forgalom nincs. Tele van mindenféle művészekkel, utcazenészekkel, és rengeteg emberrel. A túloldalt egyből felsétálhatsz a várba, ahogy tettük mi is, és a Lennon-Wall nevű faldarab is ott van, amelyet eleinte mindenféle igényes, hippi mozgalommal kapcsolatos Graffiti díszített, mára a sok odalátogató bolond mind ráfújt valami igénytelenséget így már nem olyan nagy szám.
Prága mindenképpen megér egy többnapos látogatást, nagyon szép műemlék épületek vannak, az óvárosban millió látnivaló és hangulatos kis utcák. Nem lehúzósak annyira a turistás helyeken sem, bár
alapvetően nem olcsó város, a Budapesti árak felett van minden. A pénznemük a Cseh Korona, de elfogadják mindenhol az Eurót is.
A közbiztonság nagyon jó, az építészet a feeling, a buli negyedek Budapestre hasonlítanak. Nagyon jók a sörök, és nagyon jó kocsmák, éttermek és elég liberálisak a marihuána fogyasztással
kapcsolatban. Nem egy alkalommal csapott meg minket a jellegzetes illat közterületen. Vásárolni sem nehéz elvileg, minket ugyan nem szólított le senki, de elvileg bárokban, klubokban viszonylag
egyszerűen beszerezhető.
Másnap kora reggel, 6 kor el kellett hagynom a parkolóházat, Drezda felé vettem az irányt. Fura volt visszamenni Németországba, mintha haza is mentem volna. Drezda nem egy kifejezett turistalátványosság, főleg nem vasárnap kora reggel esős időben. Nagyjából olyan volt mit egy szellemváros. Kicsit körbejártam, majd az egyetlen nyitva levő pékségben betoltam egy szendót. Félálomban még mindig, irány Berlin, de útközben még kipipáltam a bakancslistám egy fontos pontját. Erről már a következő posztomban írok, lehetőleg hamarosan.
