Estefelé értünk Koppenhágába, két napot töltöttünk itt. A dán főváros nagyon tiszta, és a világ egyik legkörnyezetbarátabb városa. A lakkosság 35% -a biciklivel jár munkába. Amszterdam ehhez képest semmi, amilyen biciklis kultúra van itt. Autót csak elvétve látni, pedig elég jól kiépített az úthálózat, de valószínűleg a szabályozások arra késztetik a lakosokat, hogy ne autót használjanak.
A tömegközlekedési rendszer nagyon jó a jegyek helyi fizetéshez mérve olcsóak. A bicósoknak külön sáv van minden egyes utcában. Minden tökéletesen megközelíthető biciklivel és szinte mindenhol úgy van kialakítva, hogy nekik legyen elsőbbségük. A parkolás a belvárosban nagyon drága, ezért mi jócskán kimentünk a külvárosba parkolni, majd visszavonatoztunk a szállásunkhoz.
A szállás egyébként helyi mércével relatíve olcsó volt, sikerült kifogni Koppenhága legolcsóbb szállását szerintem, de egyébként amellett, hogy fapados volt szerintem nagyon feelinges kis hippitanya volt, elég elvont arcokkal. A hippikultúra egyik fontos központja egyébként Koppenhága, azon belül is Christiania, ami ugyan egy negyede a fővárosnak, ők önálló államként kezelik magukat, és egyébként elég sikeresen kivívtak maguknak egy részleges autonómiát, erről lejjebb írok bővebben.
Reggel először végigsétáltunk a belvároson, egészen a kikötőig. A víz a kikötőben is olyan tiszta, hogy úszni lehet benne azt mondják. Itt bementünk a Fekete gyémántnak nevezett Központi Könyvtár épületébe, ami egyébként elképesztő építészeti műalkotás.
Kint szemerkélt az eső egész nap szinte, de nem volt veszélyesen hideg. Innen metróval mentünk tovább, ami egyébként sofőr nélküli, az elején egy hatalmas panoráma ablakból nézheted ahogy suhansz az alagútban. Az emberek elég kedvesek és nyitottak itt, mindenki beszél szinte angolul, talán Európában a legnagyobb arányban, mint idegen nyelvet. Amúgy a környezetvédelem, és a jólét mellett, nagyon sok dologban élen járnak. A dán állampolgároknak alanyi jogon jár a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás és az oktatás. Itt a legnagyobb a béregyenlőség, azaz az egyszeri melós is relatíve hasonló színvonalon élhet, mint a feljebbvalói.
A bérek nagyon magasak, de egyébként a kiadások is sokkal magasabbak, mint a tőlük délebbre, de az biztos, hogy a megélhetésen nem kell aggódniuk. Korrupció nagyjából nulla, és több felmérés szerint is az egyik legboldogabb ország. Ja és hivatalosan ugyan nem legális a marihuanafogyasztás, de nem szólnak érte. Christiania városrészben konkrétan boltban megveheted ugyanúgy, mint Amszterdamban. Hát lehet így is csinálni.
Mindenképpen Christianiara voltam leginkább kíváncsi, arra is vettük az irányt. A „mini államnak” több bejárata is van. Ahogy belép az ember egy teljesen más világ tárul elé. Az eddigi letisztult, modern épületeket, üvegfalú irodaházakat, patyolattiszta utcákat és jól szituált embereket felváltják a vidám hippik, betépett rasztafárik, afroamerikaiak, különböző művészek, zenészek, romos de tetőig telefújt színes ipari épületek és különféle vicces kis lakóházak, amik inkább tákolmányok, de a célnak megfelelnek.
Egyébként elég komolyan veszik az önfenntartást és az autonómiát, saját postájuk van, éttermeik, bárok, kis boltok, jazz és bluesklubok, stb. És persze a füpiac, ahol kb. 25-30 standon vásárolhatsz különféle dolgokat a marihuanától a hasison át a varázsgombáig. Nem pult alatt eldugdosva meg ilyenek, hanem mit otthon a piacon, hatalmas kupacokban a fű, vagy negyedkilós tömbökben a hasis, mindenen kint az ára. 10€/g körül mozognak az árak meg ettől felfele. Itt persze nem szabadott fényképezni, ahogyan egyébként egész Christianiaban nem szabad, de itt elég komolyan is vették.
A hatóságok egyébként kommunaként tekintenek rájuk. De a Koppenhágaiak inkább egy sikeres társadalmi kísérletként. Az államvezetés többször próbált fellépni ellenük, vagy szabályozni őket, de a nép mindig kiállt értük, és mivel az egyik legdemokratikusabb és legliberálisabb rendszer működik itt, a nép akarata érvényesül.
A Dán gasztronómiával nem ismerkedtünk meg annyira mélyrehatóan, de rendkívül jó a Streetfood kínálatuk, valamint a péksüteményeik. A söreik sem rosszak, a Carlsberget és Tuborgot mindenki ismeri, mi viszont ittunk christianiai sört is (ja igen saját sörfőzdéjük is van és csak ott lehet kapni a kis manufaktúra termékét.) valamint az egyik kedvencem a Faxe amit már elvétve megtalálhatunk más európai boltok polcain is, és ebből van egy bizonyos 10% os, 1 literes dobozos változat. Na, abból egy és jól is van az ember.
Koppenhágából Európa leghosszabb hídján, az Öresund hídon mentünk tovább Svédországba. A híd egyébként mindenképp szót érdemel még. A világon, egyedülálló módon úgy köti össze Koppenhágát Malmövel, hogy a közel 8 kilométer hosszú híd egyszer csak egy mesterséges kis szigeten létesített tengeralagútban ér véget, és innen további 4 kilométeren át ebben halad az ember a tenger alatt. Autónként 50€ az áthaladás díja, de még így is veszteséges egyenlőre, mert annyira drága a fenntartása. Malmöben nem álltunk meg, egyenest Göteborgba mentünk, ahol sajnos lőttek a terveinknek… Hogy miért azt a következő bejegyzésből megtudhatjátok.
Write a comment